MÁTRA MARATON 2010 XCM OB from SteveStudio on Vimeo.

Augusztus utolsó hétvégéjén verőfényes napsütésben, igazi bringás időben került megrendezésre az idei maraton Országos Bajnokság.

Egyben a TOP maraton utolsó állomása is ez volt, a verseny után hirdette ki a rendezőség az összetett eredményeket és az MMTBSzSz az idei maraton bajnokot.

Mit hozott a verseny a csapatnak?

Vas Kata Blanka első rövidtávos maratonjánelső helyre állhatott fel, míg Balázska alig csúszott le a dobogóról.

Kis Józsi, Kovács Andris, Vas Peti, Mátis Barna, Balázs Soma, Tokaji Csabi, Klein Tomi…a hosszútávos sor. Közülük dobogón Kis Józsi végzett, aki összetettben is felkerült a pódiumra. Lobosz sajnos hibázott, ezt nem is részletezem. A lényeg, hogy nagyon el volt keseredve, készült a versenyre, tán még dobogó is lehetett volna, DE ugye a kerékpársportban a “ha” szócska nem ismert…esetleg ismételve a verseny végén…hahaha

Középtávon Módos Gabi ezüstösen fénylő éremnek tűnő tárggyal a nyakában távozott. Németh Lánc Ádi,  Cser Gabi, Zerge és Pedro az élmezőnyben érkeztek. Bencz Zoli és Zonkó Ferkó is kiemelten teljesítettek kategóriájukban.

Rövidtávon Bánhídi Őrs és Keledi Gergő mentek jót. Őrsnek  a bronzhoz éppen csak hat másodperc kellett volna. Majd legközelebb…

Nagyon nagy meglepetést a versenyen Szalontay Beni okozta, aki balesetéből felépülve a hatodik helyen zárta a rövidtávú ifik versenyét. Ezúton külön gratulálunk neki! Édesapja Andris pedig egy percen belüli hátránnyal lett negyedik a MASTER3-ban.

Németh Gyuszi elhozta a MASTER dobogó legfelső fokával járó aranyat, ami igazán szép ajándék az augusztus hetedikén született kisfiának Németh Barnának! Méhész Tomi és Vödrös Geri jöttek meg az első 20 között még rövidtávon.

Kiemelném a felnőtt versenyzők eredményeit -  ezúton gratulálok a csapat nevében és sok sikeret kívánok nekik!

A teljes eredménylista itt: 2010 Mátra TOP XCM

Képgaléria a Facebookon itt - köszönet érte Takács Tamásnak (www.bringahirado.hu)  és Vanik Zolinak:

http://www.facebook.com/profile.php?id=100000670390882#!/album.php?aid=19491&id=100000670390882

és itt:

http://www.facebook.com/profile.php?id=100000670390882#!/album.php?aid=19494&id=100000670390882

Felnőtt férfi hosszútáv (89 km):
1. Parti András (SRM-Stevens Team), ideje 3:37:57,
2. Buruczki Szilárd (Magellan-Kőbányai TC), ideje 3:37:58,
3. Melts András (Corratec World Team), ideje 3:43:28.

Felnőtt női középtáv (57 km):
1. Dósa Eszter (Vitalitás SE-Golyán Kerékpár-Scott-X-IONT), ideje 2:34:33,
2. Módos Gabriella (Merida Maraton Team CST), ideje 2:44:18,
3. Rozsnyai Mariann (Meditech SC-www.deviantmtb.hu), ideje 2:53:39.

mikusz - séf

Ezentúl azonnal olvasható minden bejegyzés a Facebook-on is, ami felkerül a Merida Maraton TEAM-CST oldalára.

mikusz -séf

 

http://rhinotours.hu/tura/49-merida+kerekes+tabor

címen lehet elolvasni, mi történt a nyári gyermektáborban.

Galéria a bicajozásról és az oktatásról itt.

mikusz - séf

XCO OB:

Idén ezt a versenyt vártam a legjobban nagyon szerettem volna jól
szerepelni, ami hellyel-közzel sikerült is a nagyon erős mezőnyben.
Pályabejáráson több mint 10 kört mentem a verseny előtti hetekben, tehát
gyakorlatilag csukott szemmel végig találtam rajta. A pálya jellegét
tekintve egy felfeléből és egy komolyabb lefeléből állt. A rajt előtt egy
erős bemelegítést végeztem, elöszőr görgővel majd “lábon”
mert idegességemben kicsit félre kapattam be a bicót így a görgő
megsínylette a melegítésemet. A rajtom nagyon jól sikerült az első
komolyabb emelkedőig 3-4 helyen álltam majd visszaestem a 10-11 helyre és
onnan sikerült visszakapaszkodni a top10-be. Innentől kezdve Bakos Gerivel
kergettük egymást hol ő hol én voltam előrébb, közben meg is beszéltük,
hogy az elmúlt 10évben nem változott semmi: ismét egymás kerekét bámuljuk
igaz nem a dobogóért, hanem “csak” a 6. helyért, de ezt mindketten nagyon élveztük.
Végül a 7. helyen érkeztem meg a célba, de nagyon-nagyon élveztem a versenyzést,
régen éreztem magam ilyen jól versenyközben a pálya is tökéletes, és az én erőlétem is megfelelő volt!

Zalakaros XCO MK.I.:

Szombaton utaztunk le a versenyre, ezúton is köszönöm Mikusznak a szállást
nagyon szép helyen laktunk! Délután érkeztünk meg a pályára, amit éppen az
esőáztatott, terv szerint 2 kört mentem volna rajta végül 1 lett, de még
azt is megbántam, ugyanis egész évben nem estem annyit, mint az alatt az egy kör
alatt. Gabival azon imádkoztunk, hogy ne essen. A verseny előtt
gondolkoztam, hogy milyen gumit tegyek fel. Természetesen a sárgumimat, amit TT-től kaptam szépen otthon hagytam,
így maradt slick. Az elképzelésem az volt, hogy az legalább nem veszi fel a sarat és így gyorsabban fogok
haladni, nem így lett a sípályán felfele gyakorlatilag pantomimoztam.
Mátis Barnával sikerült egy jót küzdeni, aki ezen a versenyen
nagyságrendekkel jobban haladt, mint én így sikerült az 5. helyre
megérkeznie én pedig 6. ként zártam a futamot. Ezúton is gratulálok
Barninak nagyon-nagyon jól közlekedett ebben a sárban főleg az utolsó
körben, én ott minden beleadtam, hogy utolérjem, de közöm nem volt hozzá!
Vas család és Módos Gabi is komoly eredményeket ért el ezúton is
gratulálok nekik! A kerékpárom remekül működött nagyon jól tűrte a sarat ismételten!

Bükk XCM:

Szombaton utaztunk le a versenyre 6-an Mikusz, Kelta, Lobosz, Őrs, Lónárt Dani,
és jómagam. A felsőtárkányi üdülőházakban laktunk, ott ahol 15 éve, igaz akkor még CrossCountry
versenyen Mikusszal. Hamar előjöttek az emlékek. A verseny előtti estén egy nagyon jó kis vacsorát nyomtunk.. Másnap rajtra én azt terveztem, hogy lassan megyek, de a Zalakarosi gumi volt fent és ugye itt is esett az eső,
így elkuzbitoltam Mikusz egyik Ritchey Speedmax-ját, amit fölraktam hátra. Nagyon élveztem vele a haladást,
de a rajt után ismét egy defekttel lettem gazdagabb, kb 1km-t tudtam menni. Természetesen semmi nem volt nálam (amatőr húzás, nemcsak KT szerint, hanem én magam is így gondolom) a javítás így kicsit
hosszadalmasra sikerült 15-20 perc közé saccolom. Mivel ez a pálya elején volt így teljes mértékben
az utolsó helyről kezdtem a felzárkózást, ami miatt nagyon berágtam így elmaradt a lassú tempó
gyakorlatilag onnantól nyélen közlekedtem. Gyakran nem a legideálisabb nyomban, sokszor
nem is szóltam honnan előzök, mert feleslegesnek éreztem. így esett meg az is, hogy Mikuszt majdnem felraktam valahol, ezúton is szorri, nem volt szándékos, egyszerűen nem volt energiám szólni, vagy nem is tudom..
Röstellem, még egyszer bocsi. Életemben nem előztem ennyit versenyen, mint itt, nagyon-nagyon élveztem
és a tempo is meg volt bíztató Salgótarjánra nézve. Én kategóriában 20. lettem 35 perc hátránnyal a mi lett volna ha mondatokat meg felejtsük el,
valószínűleg egyébként semmi….

huh…

sziasztok,

CserGé

MERIDA-CST UCI C1 CUP SALGÓTARJÁN from Istvan Tamas on Vimeo.

Remek környezetben, remek rendezés. Csak az időjárás szólt egy kicsit közbe a versenyt megelőző napok esőzéseivel. Őszintén szólva nem tudom, hogy ez ártott-e vagy használt a pályának. Kíváncsi leszek valamelyik csapattag beszámolójáre, hogyan is látták a lányok, fiúk “belülről” a futamokat. Mivel én csak szervezőként, itatóként séfeskedtem, csak azt láttam, hogy az egész csapat élvezi a versenyt. A sár miatt kicsit csúszó rajtokkal, de aránylag jól telt a nap a pálya szélén…

A csapat legifjabbjai rögtön három dobogós hellyel indítottak: Panna harmadik U9-ben (idei első versenyén), Kata Blanka első, Balázska pedig harmadik lett az U11-es korosztályban.

A második rajtban nem voltunk érdekeltek, így mindenkinek maradt egy kis ideje még a 12:15-ös Master 1-2 és másodosztály rajtjáig.

Itt Sanya ötödikként, az egy korosztállyal fiatalabbaknál Vas Peti 5, Kovács Andris 11., Klein Tomi 17. lett. (Master 2 és Master 1) Sajnos mindekét mezőnyben karcsú volt a létszám, sajna ez a tendencia jelen pillanatban az XCO szakágban…

Másodosztályban Cser Gabi próbált babérokra törni, “de csak” a hetedik helyre futotta. Sajnos Barni feladta, mert volt valami gondja az első körben. Meglepetés résztvevő volt Tokaji Nagy Csabi, aki élete első XCO versneyén vett részt Salgótarjánban. Nem is rossz eredménnyel a tizenötödik helyen zárt.

Nagyon vártuk az ELIT rajtot, ahol Gabika, Márti, Lobosz, Soma és Őrs voltak érdekeltek. Márti a második körben bedobta a törcsit, sajnos mostanában nem tud a sportra koncentrálni, de Gabika tovább vitte a stafétabotot és bár huszonöt percet kapott a szlovén világbajnoktól, aki Barbival, Stevkovával és Erdélyi Esztivel iskolázgatta a mezőnyt.

A srácoknál viszont a negyedik legjobb magyar Parti, Buruczki és Béla Attila után Lobosz lett. Ez abszolútban a 13. helyet jelentette. Végre mosolyogva láttuk menni Balázst, aki jól vette az akadályokat. Magabiztosan, kipihenve, felkészülve állt rajthoz.

Soma negyed óra hátránnyal, a huszonnyolcadik helyen zárta a versenyt, Őrs sajnos görcsökkel és a derekával küzdve körhátránnyal tudta befejezni a futamot.

A szervezők és a versenyzők szerencséjére az elit futamok közben előbújt a nap is, így viszonylag normális körülmények között tudtunk elpakolni nem úszott minden a vízben.

Eredmények itt: Salgótarján Merida-CST kupa.

Galéria itt.

A képekért köszönettel tartozunk Nádházi Lacinak és POrimusz Péternek. A video Tamás Pista munkája..sokadszorra.

mikusz - séf

BÜKK MARATON 2010 from Istvan Tamas on Vimeo.

A harmadik futam a kicsit saras-agyagos csúszkálós sztyeppéről indulva…

Szép eredményekkel zárt a csapat az idei Bükk Maratonon. A szilvásváradi rendezvény hosszútávos nyomvonalával néhol azonos ösvényeken haladva az ELIT kategóriában Lobosz végre odaért az elejével.  Kis Jocó(14.absz./4.kat.), Kovács Andris (16/6.), Vas Peti(21/8.) pedig ismét a Master mezőny élbolyában rakták meg a távot, amely egy kicsit (kb. 16km) rövidebbre sikeredett a tavalyinál.

Lobosz:

Már korán leutaztunk a verseny helyszínére, Felsőtárkányba a másnapi korai rajt miatt. Az autópályán odafelé olyan felhőszakadás volt, hogy félre kellett állniuk sokaknak a leállósávba. Kicsit megrémültünk, de másnapra sokat javult a terep. Jó társaság, kellemes szállás és szuper kajálás jellemezte a szombatunkat, amit ezúton köszönök meg! (..szivesen…mikusz) De lássuk a versenyt: az agyagos pálya miatt levettek egy 8 km-es hurkot így maradék 85-el kellett beérnünk. Az első emelkedőn eltávolodtunk egy hetes élbollyal a többiektől. Haladtunk majdnem az 1. frissítőig, itt szétzilálódott a sor: maradtak négyen elől aztán hárman Grósz Bélával és Puskás Dáviddal. Sokáig ez maradt, majd Dávid kiszállt, az X2S 3as vonatból (Szalay Hasenfratz, Szlobodnyik ) ketten lemorzsolódtak.

Így Zsolesszal mentünk, Béla szintén,sajnos közbeszólt egy technikai hiba. Egészen a frissítőig, ahol TT itatott 62km-nél(KÖSZÖNÖM)Kicsit lemaradtam Zsoleszről, mert olajoztunk, maradt ez a távolság, az utolsó kilométeren feltűnt előttem Horváth Atesz, amint Zsolesszal küzd, tehát a 4-5-6 helyen mentünk. Zsolesz előrébb volt őt nem sikerült lesprintelnem, de Ateszt igen. Ezzel ötödik lettem abszolútban 15 percet kaptam a  győztes Buruczki Szilárdtól, ami szerintem nem sok. Úgy érzem most jött ki a munka, és a pihenés megfelelő arányának hatása. Merida-CST kupa, majd Vinye Maraton, és a Mátrai OB, ahol még lehet valami szép eredményt elérni. Szurkoljatok, hogy rendben legyen minden és  szezon végére még megmutassam a fogam fehérjét:D

Szépen alakult a közép és a rövidtáv befutója is. Módos Gabi második lett a női ELIT középtávon. Emese harmadik, Németh Gyuszi első lett kategóriájában.

Vas Balázska ismét teljesítette Kelemen Pisti kíséretével a nehéz pályát. Csak így tovább!

Abszolút 18.-ként ért be Barni, ez tán eddigi legjobb eredménye. Őszintén gratulálok a teljesítményedhez!

Középtávon Németh “Lánc” Ádám, Karafa Balázs, Cser Gabi, Petrovics Gabi ismét jót mentek.

Adorján Sanyi hetedikként Bencz “Olasz” Zoli őt követve ért be a MASTER 2-es mezőnyben. Zonkó Ferkó annak ellenére hogy egy hónapja cserbenhagyással - TT-hez haspnlóan - elkaszálták a népes MASTER 3-as mezőny 14. befutóját produkálta.

A fiatalok között Bánhídi Őrs remekelt, ő ezen a napon a hatodik helyet zsebelte be.  A felnőtteknél Németh Gyuszi mögött Méhész Tomi alakított egy 18. befutót.

Részletes eredménylista itt: Bükk eredmények

A képeket Eged Dániel készítette. Ezúton köszönném meg az Ő és Tamás Pistánk munkáját.

mikusz -séf

ZALAKAROS 2010 PREMIUM from Istvan Tamas on Vimeo.

Köszönjük István munkáját!

mikusz - séf

Az ember azt gondolná, a Trophy annyira durva, hogy az ember egyszer letekeri a 210-et, utána felírja valahová, hogy OK ezt is teljesítettem, majd megpróbálja elfelejteni az átélt szenvedéseket…

Ez azonban az én esetemben nem így alakult. Idén hatodszor tértem vissza. Miért? Mert ezt a versenyt nehéz egyből jól csinálni, nekem aktuálisan még az eddigi 5 alkalomból (ebből 4 teljesítés és a tavalyi féltávnál lefújt verseny) egyszer sem sikerült.

Most tehát visszatértem ismét, hogy jobban csináljam, és még valami; nekem ez a verseny annyi motivációt ad, hogy egy teljes évig gurul tőle a kerékpár. Itt átlépem azokat a határokat, amiket egy normál hosszútávú maraton esetében nem érek el. Nos, mielőtt teljesen elérzékenyülnék, hogy micsoda hőstett az extrém táv teljesítése lássuk szép sorjában, mi is történt az idén:

Kiutazás: az öreg Marea-ban a létszám teljes, 4 fő, 3 bicikli, kint 35 fok, bent totálisan teletömött autó. Hátul Nagy Hédi és Fetzer Robi barátnője, elöl Bándli Szabi (aki külön ebből az apropóból látogatott ’haza’ Londonból), illetve jómagam.

A kiutazás OK volt (eltekintve attól, hogy megérkezéskor realizáltuk, hogy a hűtőcső kilyukadt, hűtővíz utolsó cseppig elfolyt, de a motor túlélte, mi pedig megérkeztünk, akkor meg kit érdekel? Verseny után foglalkozunk vele…)

Nevezés, híg paszta evés, 2 doboz powergel beszerzése, szállásra menés, stb. stb.

Verseny: Kelés 3:50, gyors reggeli a szobában, készülődés. Rajt 5:00-kor. Már a rajtnál 22fok volt, vagy 80%-os páratartalommal (mivel egy front felhőzete már befedett minket éjszaka, hogy jó fülledt legyen a levegő, majd később a felhők eltűntek, hogy jó meleg legyen, illetve délután visszatértek, hogy jól szakadjon az eső).

Az első hegy 850m mászás. Ezt tilos nyomni, csak szép lassan. Nagyon nehéz megállni, az adrenalin szétfeszít, mennék, de nem szabad. Mindenki elmegy mellettem, de tudom az én időm később jön el.

Kb. 1 óra alatt érünk fel, jön az első sotteres lefelé, ez már ismerős (tiszta Trans Germany feeling). Utána még kicsit visszamászunk, majd jelentős ereszkedés Weisenbach-ba (nagyjából innen indultunk). A következő hegyen már kicsit bátrabban megyek, kezdem leszedni az embereket. Nagyon rendben van. Zorán (Zsivity) szegény defektet kapott, Vock Balázs megvan, Várallyai Laci megvan, gélek csúsznak le, egyik a másik után (fél óránként 1), kulacsok is kb. ilyen arányban ürülnek. Ellenőrző pontoknál meg sem kell állni, szólok, hogy banán vagy iso és máris kapom a kezembe (iso-t kulaccsal együtt). Kb. 5 óránál hirtelen fáradtnak érzem magam, a pulzusom visszaesik 160-ról 150-re, hiába erőltetem a mászást, akikkel eddig együtt mentem egyik pillanatról a másikra tűnnek el előttem.

A Hütteneckeralm-ra való második mászásnál, ahol bejön a B táv (110km), meg kell állnom az itatónál. Most kerül elő a motivációs kifli első fele (ezt még otthon készítettem: sima vajas kifli, benne házi sonka, sajt, paprika). Megkérdezem, leülhetek-e az egyik székre. Felmarkolok egy 2 literes kólát, leülök, leveszem a sisakot kesztyűt és, ahogy a hétvégi túrákon szoktam (abszolút ráérősen) majszolom a kiflit, iszom a kólát, harapom az almát… hagy menjetek, gondolom, én most újjászületek. Valóban, mikor újra elindulok úgy érzem kipihentem magam. Sajnos átmeneti az érzés, kb. 1 óráig tart ki a kellemes érzés, majd ismét visszasüllyedek a lassú elfogyás nihil állapotába. Sebaj, itt a kifli másik fele, ezt 125-nél, a Weisenbach-i itatónál fogyasztom el, hasonló megfontoltsággal mint az előzőt. Na a két ponton együtt biztos eladtam vagy 15 percet, de ahogy elnézem a szállingózó piros rajtszámosokat, nem is mentek el olyan sokan. Most 25km laza tókerülgetés szinte sík terepen, szinte meg lehet főni a 32 fokos hőségben. 25-el megy a bicikli. Arra gondolok, hogy ez megint nem az én napom, megfőttem, kikészültem, végem. De legalább nem jön senki. Magam sem hiszem el, de már legalább 10 perce nem jött egy piros sem, pedig itt kóválygok gyökkettővel…

Jön egy osztrák srác. Megbeszéljük, hogy mindketten nagyon kemények vagyunk, csak most éppen erőt gyűjtünk a hegyre. Mondom neki, én majd az emelkedőt megnyomom – magam sem hiszem.

Megérkezünk (ez egy új szakasz a pályában, a Hallstadti Sóbányához megy fel), olyan durva az emelkedő, hogy nem hiszek a szememnek. Egyenesen neki a hegynek, kis korlátos gyalogút, végig visszafordítós kanyarokkal, amíg csak fellátunk. Szinte mindenki tolja (Szabcsi megmérte, az emelkedő végig 28-30%-os volt). Hárman vagyunk, egy zebramezes cannondale-es, az osztrák srác, középen én. A pulzusom 10-el magasabb mint bárhol eddig volt (168-170). Több mint 20 perces mászás. Mind a 3-an végigmentünk (végig 22-34-ben), végig a szokásos vaspeti fújtatással, sóhajtozással. Slusszpoén, hogy a végén, még egy 32%-os aszfalttal zárunk, amin már csak cikk-cakkban bírok felmenni, de semmiképp nem akarok leszállni. A tetején kiveszem az út mellett álló locsoló srác kezéből a slagot és elintézem magam, ahogy kell.

Óriási érzés, olyan intenzitással mentem, hogy most tényleg újjászülettem. Pulzus beáll, lábak pörögnek, megyek fölfelé (merthogy az emelkedő vége még messze van) mint a gép. Nem sokkal az 1500-as csúcs előtt látom meg KT-t, illetve nem tudom hogy mert szinte még nem is látom, olyan messze van, de már ordítja is – hajrá VasPé király vagy, toljad neki… Tolom is, hogyne tolnám, mikor tudom, hogy itt a legdurvább emelkedő vége. Fent vagyok, fitt vagyok, kipihent vagyok, ebből még lehet egy jól sikerült verseny.

Utolérem. KT, azt mondja, itt van Halász Robi is előttem 3-4 percre, megszorítjuk egymás kezét, megyek tovább. Fent vagyok a csúcson, bőgök, mint egy gyerek, hullanak a könnyeim és csak sírok. Megcsináltam, tudom megvan, 160km-nél vagyok, innen már piskóta, még 50km, 1000m szint, ebből rögtön 650 egyben, de ez már csak jutalombiciklizés, ráadásul beborult, dörög az ég, jön a vihar, amit már úgy vártam, mint a Messiást. Pont leérek az utolsó nagy hegyről, kb. du fél öt van, amikor leszakad az ég. Úgy ömlik, hogy lefolyik az arcomon, be a számba, szó szerint iszom belőle.

Bent vagyok a célban. 12:49 perc. Megvan a 13 óra, amit akartam. Javítottam több mint másfél órát az eddigi legjobbomhoz képest. 50. lettem összetettben, a 499 indulóból. A hegyihajrában 14. lettem (hohó, hát akkor már mondhatom, hogy hegyimenő vagyok).

Azt hiszem mindent megtettem ezen a napon, amit megtehettem. Kellett ez az érzés, illetve szükségem lesz rá, amikor a 24 óráson majd arra gondolok, miért is, hová is?

Idei nyaralásunkba két hosszú maratont terveztem. Mint olvastátok a július 11.-i Dolomiti Superbike sikerült. Ezt követte tervben a Salzkammergut maraton július 17-én szombaton. A két maraton közötti 5 napot Ritával pihenéssel, 3-4 órás gyalogtúrákkal töltöttük, rövid 1-2 órás tekerésekkel.

A Dolomitokból szerda este értünk át Salzkammergutba. A szervezőktől kaptuk a szállásunkat, cserébe mert fordítottam neki pár sort magyarra, meg beszerveztem a hazai sajtósokat.

Ha bármikor arra járnátok akár télen is, ajánlom Nektek szállásunkat. Egy igazi „outdoor” paradicsom a környék, a szállás maga 850m magasan fekszik. A maraton 2 távja is a szállás mellett halad el…

AlpenParks Hagan Lodge Altaussee

http://www.alpenparks.at/haganlodge?ref-hervis_a1

Pénteken lehetett átvenni a nevezési csomagot. Megdöbbentett, hogy bár kb 4200-an neveztünk, mégis kb 3 perc alatt meg is kaptam rajtcsomagomat. A csomagban volt egy kuponfüzet, amire adtak 10 Eur értékű Powerbar egységcsomagot, ajándék szponzor papucsot, lánc olajat, masszázs olajat, illetve jelentős kedvezményeket a kiállítóknál hasznos holmikra a maratonhoz. A beérkezés után kaptunk  egy olyan pólót, amit örömmel felveszek mindig, egyrészt mert vagány, másrészt mert büszke vagyok arra hogy ezt is megcsináltam.

Eddig öt alkalommal teljesítettem már ezt a hosszú távot, bár régebben kicsit rövidebb olt és kevesebb a szint. Mint többen emlékeztek tavaly hó esett, lefújták a versenyt. Idén az időjósok igazi fülledt meleget jósoltak, délutántól heves záporokkal tarkítva. Igazuk volt, pont ilyen idő lett…

Magyarországról összesen 220 versenyző vágott neki a különböző távoknak, ezen a  120km-es távon körülbelül 30-an voltunk magyarok az 1400!!! indulóból. A rajt itt is blokkokból indult, 5 percenként történt a start 4 blokkból, tervezett időeredmény szerint. A maraton 5 nagy mászásból állt, 9 órakor indultunk, akkor még elviselhető volt a meleg. Másztunk egyből 1000 szintet, először aszfalton, aztán murvás úton. Jó volt felérni…A lejtőn itt is iszonyat tempót mentek a  helyiek, nem is értem hogy mernek a sodródós talajon 60 feletti tempót diktálni.

A murvás szakasz kb 20 km után átváltott technikás erdei ösvényre, persze lejtő formájában. Itt a pálya egy sziklafalban halad, profin ki van biztosítva, a látvány lélegzetelállító.

A következő 20 km nagyrészt síkon megy a rajt/cél terület környékén, persze a patak körül technikás szakaszokkal megspékelve(előttem egy német srác rosszul lépett le, bele is esett a patakba, csak nehezen tudtuk kiszedni…de aztán mosolyogva folytatta )

55 kilométernél jött a fekete leves, a hallstatti tó partjáról fel kellett másznunk a bányához átlag 10% feletti folyamatos emelkedéssel. Majd fent jött a 30% feletti betonos szakasz, amit már sajna ismertem korábbról…ma ez olyan meredek, hogy még tolni is fájdalmas, nem is

értem hogy építették meg?!  Ekkor már sötét felhők gyűltek, dörgött, villámlott és még 2 mászás hátravolt. Az utolsó nagy mászásnál  95 km-nél kapott el az eső, de úgy, de úgy esett, mintha a pokolban lettünk volna. Az eső a célig nem is állt el, sötét lett, mintha már este lett volna. A végén még pár embert kínomban lehagytam és végre 8 óra 50 perc Ninety-Six nyergén töltött idő után beérkeztem a célba. Sikerült 3910 métert másznom, elégetttem 7360 kalóriát…38fok volt a legmelegebb-)

Örültem, hogy ez a maraton is sikerült, egy újabb trófea.

Ide visszajövök jövőre is, mert a hangulat, a szervezés, a rengeteg helyi szurkóló…mind mind feledhetetlen élmény, nem is beszélve a mesés alpesi tájról, profi frissítőkről. Külön gratulálok a Vas Petinek, rekord idő alatt teljesítette a  210km-es extreme távot, benne 7100m szinttel! Meg természetesen a többi teljesítőnek is Gratula.

Jövőre ugyanitt.
Bővebb info, video itt:

http://www.salzkammergut-trophy.at/video-pid1136

Sziasztok, KT

Zalakaros 2010 XCO MK3 from Istvan Tamas on Vimeo.

Sajnos nem rekordlétszámmal, de jelen volt a Merida Team CST az idei harmadik XCO kupafutamon. Név szerint: Módos Gabi, Vas Blanka, Vas Balázska, Cser Gabi, Mátis Barna, Vas Péter…

Gabika rövid leírása, a szombati országúti és a vasárnapi XCO versenyről:

Úgy döntöttem, hogy elindulok szombaton az országúti versenyen is. Nemcsak a nyeremény csábított, ami idén is egy hétvége Zalakaroson, de az országúti erőfelmérés miatt is rajthoz álltam. Egyébként tavaly ugyanezt nyertem az XCO-n, és nagyon jó volt sielésből hazafelé kipihenni fáradalmakat - no idén ugyanezt tervezem

A verseny igazi kihívás volt - azt sem tudtam honnan lőnek, mikor mit hogyan - azért végül megnyertem!

Este még XCO pályajárás - bíztam benne, ha nem esik több eső, kiszáradnak az agyagos részek. Hát nem így történt.

Nem specialitásom, de edzésnek nagyszerű volt a két versenynap. Bíztam benne, hogy XCO-n a második hely meglesz, bár az egyáltalán nem volt ez biztos: a rajtnál egyből kirántottam a cipőt a pedálból, aztán egyik lejtőn észleltem, hogy mozog az első kerék-kinyílt a gyorszár, meg egyet estem is, első körben voltam utolsó és vezető pozícióban is - így igazán izgalmas volt számomra a futam eleje.

Végül Dósa Eszter mögött másodikként végeztem Koós Brigi előtt.

Gratula a csapattagoknak:Vas Kata 1., Vas Balázs és Peti 2., Mátis Barna 5., Cser Gabi 6.!

Találkozunk a Bükk Maratonon.

mikusz - séf