Posted by balazs On October - 15 - 2014 0 Comment

Hétvégén Balatonfűzfőn búcsúztattuk az idei montis verseny szezont. Gyönyörű idő fogadott bennünket és mindenki őrült lelkes volt, hiszen már egy hónapja nem versenyeztünk. Ráadásul mindannyian rövidtávon versenyeztünk, így családilag is összemérhettük magunkat. Blanka és Balázs U15-ben indultak, mi pedig Barnival Master2-ben. Ugyan Barni még kicsit fiatal ehhez a kategóriához, de tandemmel még pont befértünk ide – vagy az már Master3? :-) (43+8 végül is 51) Biztosan örültek volna nekünk.


Szóval tandem. Nyáron már gyakoroltunk Barnival. Volt egy kis Csóványos, felmentünk vele az Olimposz tetejére is, de versenyhelyzetben még nem teszteltük magunkat.
A cél legalább egy dobogós helyezés volt, tudtuk hogy nem lesz egyszerű a 24 kilós szörnyeteggel.
A rajtnál persze kicsit beragadtunk, de utána beleálltunk a pedálba és kezdtük összeszedni a népeket. Nagy meglepetésünkre az első komolyabb emelkedőn megláttuk Blankát és sikerült is elmennünk mellette. Később kiderült, nem volt ma túl jó napja, fájt a háta és a pálya sem kedvezett neki. Bezzeg nekünk. Nem voltak benne hosszú emelkedők és a meredekség sem volt lehetetlen a tandem számára. Sajnos a nyomvályúkkal meggyűlt a bajunk, a hosszú masina mindig valahol belecsúszott és utána nem akart kijönni belőle. A legjobban a sik vagy kis lejtésű szakaszok mentek, itt 40-45-el úgy mentünk el a kollégák mellett hogy csak néztek. Rég voltam ilyen lelkes, Barnival szuper kis csapatot alkottunk. A tandemezésnél legfontosabb talán, hogy a tandem hátsó tagja 100%-osan kell bízzon az elsőben, hiszen nem lát túl sokat és egy sodródós köves lejtőn 40-45-el veretni lefelé még elől ülve is elég para. Sokszor éppen csak befértünk a kanyarokba és elég nehéz megfékezni a szörnyeteget.


Szóval minden tuti volt, iszonytató módon küzdöttünk, de haladtunk is, szépen szedtük össze az embereket és néha már Balázs háta is fel-feltűnt a távolban előttünk. Mint később kiderült egy rövid időre kategória elsők is voltunk, de az utolsó nagy köves lejtőn besokalltunk, így a későbbi győztes elhúzott, a második helyezett pedig egy kicsúszásnál biciklivel együtt Barnika fején landolt. Hát szegényt teljesen maga alá temette, de szerencsére nem volt nagyobb baj. Gyors kászálódás és uccu neki megint és már vége is, bent vagyunk Fűzfőn megint.

Hú, de kemény verseny volt és az óriási öröm a célban, sikerült, bejöttünk a 3. helyre. És még milyen harmadik hely az első, második is 20 mp-en belül volt! Balázs 2 perccel előttünk ért be, sikerült is az U15 első hely, Blanka pedig 5 perccel utánunk, természetesen megvolt neki is a kategória első hely, de nagy bánatára az abszolút női mezőnyben 4.-ként érkezett, így lecsúszott a pénzdíjról – sebaj, azt hiszem még lesz ideje bepótolni.


A versenyt követően megkérdezte valaki, hogy tényleg könnyebb volt-e a tandemmel versenyezni Hát nem is tudom, ha nincs ellenetekre lehet, hogy jövőre ezzel indulunk majd hosszútávon, aztán ne reklamáljon egyikőtök se, amikor majd… :-)

Fotó : Kenyeres “KeZso” Zsolt

You must be logged in to post a comment.