Posted by balazs On June - 22 - 2017 0 Comment

Elképesztő! Micsoda versenyen vagyok túl… Tavaly, mikor életemben először indultam itt középtávú versenyen, vagyis 1,9km úszás-90km kerékpározás-21km futás, megfogadtam, hogy ha lehetőségem nyílik rá 2017-ben is rajthoz állok a Keszthely Triathlon-on. Már jó előre figyelgettem a szervezők híreit, hogy mikor nyitják meg a nevezést és szerencsésnek mondhatom magam, hiszen elsők közt regisztrálhattam a versenyre. Sokan azonban lemaradtak róla, hiszen pár nap alatt elfogyott a, ha jól emlékszem 650 férőhely, amit aztán később még további 200-al megtoldottak.

Ahogy folyamatosan csepegtették a híreket az új pályáról, ami szintesebb lett a tavalyinál, Balázs egyre bizakodóbb lett. Én persze nem foglalkoztam az egésszel, csupán szerettem volna egy olyan versenyt, ahol csak arra kell koncentráljak, hogy jól érezzem magam. Mivel a 2016-os verseny is jobban sikerült a vártnál, ezért az idei évre elhatároztam, hogy külön fogok készülni az idei kiírásra. Természetesen ez nem sikerült, a portugáliai XTERRA futam után 1,5 hetem volt, hogy belerázódjak a dologba és összeszokjak a könyöklővel illetve a picit más üléspozícióval. Sajnos még stéheres edzésekre sem volt időnk. Kaptam kölcsön kicsit magasabb peremű carbon kereket az országúti Reacto bringámba, amit nagyon szépen köszönök Motován Miki barátunknak. Ennyivel ki is merítettük a külön felkészülést. Mondhatjuk, hogy nem stresszeltem rá különösebben. :-) Szerencsére az új versenymezem is megérkezett az utolsó pillanatban.

Versenyt megelőző napon hivatalos voltam egy sajtótájékoztatóra, amit a keszthelyi Festetics kastély gyönyörű tükörtermében tartottak. Megtiszteltetés volt és örültem, hogy ilyen csodálatos “díszletek” között beszélgethettünk a terveinkről, céljainkról az arra kíváncsiskodók előtt. Nagyon örültem, hogy picit beszélgethettem, ismerkedhettem a hazai top versenyzőkkel, hiszen olyan kevés alkalmam van itthon versenyezni. Délután még volt egy rövid átmozgató bringázásom és futásom is. Megnéztem a kerékpáros és futópálya elejét is, hogy ne teljesen ismeretlenül menjek majd neki ezeknek a verseny során. Ekkorra már állt a depó, szinte minden készen állt a másnapi rajtra. Átvettük a bőséges rajtcsomagot is.

Aztán a verseny napjára, az éjszaka érkezett hidegfront miatt, sajnos rosszabbra fordult az idő. Nekem még ez egy picit talán jól is jött, mert köztudottan nem viselem jól a kánikulát. A szervezők engedélyezték a neoprén ruha használatát aminek én személy szerint nem örültem, ugyanis a bemelegítés közben rögtön éreztem, hogy túl meleg a víz a ruhához. Viszont ha mindenki él a lehetőséggel, akkor nekem is használnom kell, mivel előnyt jelent. Jobb az ember vízfekvése és egyszerűen haladni is jobban lehet benne. A hagyományosan a Pro versenyzőket beszólítják a rajt előtt, így néhány méterrel előrébb rajtolhatunk. Abban bíztam, hogy ez a néhány méter elég lesz ahhoz, hogy a nagyobb verekedésekből kimaradjak. Sajnos nem sikerült teljesen, de szerencsére a nagyobb csihi-puhiból kimaradtam.

Ennek ellenére az úszásom nem sikerült jól, valahogy még nem lendültem bele, nem éreztem még a verseny hevét. 5-nek léptem partra 2,5 perc hátránnyal az élen haladó cseh lány mögött. Majd a zsákos depózás után picit fellélegezve kezdtem meg a 90km kerékpározást. Jók voltak a lábaim, rögtön a pálya elején elkezdtem összeszedni az előttem lévőket. 10km után utolértem egy bolyt amiben két lány, két nagy név is tekert. Mivel jól éreztem magam, így egy körforgalom után tovább is tempóztam. Ekkor már az abszolút 2. helyen haladtam az ironman és 70.3 specialista pro lányok között.

Egy ideig ez a kisebb csoport is velem tartott, a szelesebb részeken sokáig lobogtak és nagyokat néztek az időfutam csúcsbringákon ülve, ahogy én egy sima országúti bringán tempózok. Később az emelkedőkkel tarkított pályán végül egyedül is maradtam. Igyekeztem enni, inni közben. A mostani 90km sokkal jobban tetszett mint a tavalyi, valahogy változatosabb volt, nem éreztem annyira monotonnak. Ennek köszönhetően egész hamar eltelt a bringás rész, legjobb női kerékpáros idővel, 25mp hátránnyal érkeztem a depóba a cseh lány mögött.

A futás eleje meglehetősen rosszul esett, nagyon nehézkesen ment. Elkezdett járni az agyam, hogy lehet túlvállaltam magam bringán? De aztán az első emelkedőhöz értem, ahol félelmetes micsoda hangulat volt. Dübörgött a zene, az emberek ordítottak, és mint a nagy kerékpáros körversenyek hegyi szakaszain, előttem nyílt szét az embertömeg. De nem csak itt, az 5km-es körön olyan szurkolást kapott az ember, hogy egész egyszerűen nem tudott nem maxot futni.

Szerencsére egy kis idő után kezdett jól esni a futás és a tavalyi évben végig kitartó görcs sem jelentkezett. Balázs szólt a pálya széléről, hogy jön mögöttem az osztrák lány aki utol fog érni, de olyan tempót futunk, hogy változni fog a sorrend, mert én meg az elsőt fogom utolérni. Mikor megint találkoztunk üvöltötte, hogy meg kell próbáljak elfutni vele, mert nem fut annyival gyorsabban. Örülök, hogy sok versenyemen ott tud lenni velem, mert nagyon sokat számít az, ahogy ő látja a versenyt kívülről. Figyelmeztetett, ha utolér, ne ijedjek meg, az első pár száz métert nagyon meg fogja húzni, hogy leszakadjak, de ha picit gyorsítok, akkor el fogok tudni futni vele. Ez olyannyira bejött, hogy a második kör végén, mikor a depón és a célterületen futottunk keresztül 10mp-en belül voltunk együtt hárman. A cseh lányt szinte egyszerre előztük, és az is bejött, hogy azonnal le akarnak majd szakítani.

A következő néhány száz méteren sajnos nem tudtam tartani a tempóját. De nem pánikoltam, élveztem a dolgot, éreztem, hogy a győzelemért folyik a meccs és igenis én vagyok az egyik főszereplő. 20-25mp-re tudott tőlem elfutni és valóban, ezt követően már nem tudott gyorsabban futni. A 3-4. kört már így teljesítettük, hol én kerültem 5mp-el közelebb, hol az ausztriai lány távolodott tőlem picit. Az utolsó körön már elfogadtam az eredményt, mert sajnos én sem tudtam már gyorsulni, hogy befogjam az élen haladót, de ennek ellenére nagyon örültem az eredménynek. Az utolsó 200méteren már ünnepeltem és igyekeztem kiélvezni az utolsó pillanatokat, hiszen alig fél perccel lemaradva, legjobb magyar versenyzőként Középtávú Magyar bajnoki címet szereztem!

Célba érkezés után azonnal interjú, majd észhez térés. Nagyon örültem, hogy nem rogytam meg, és könnyedén viseltem a versenyt követő napokat is. A 4:19:30-as időmmel pedig kifejezetten elégedett vagyok. És, hogy mi lesz jövőre? Visszatérek, ez nem is kérdés! És igen, most is megfogadom, hogy majd jobban fogok készülni rá, de én még mindig elsősorban XTERRA versenyző vagyok, ennek van alárendelve minden! Viszont, ahogy idén is kihagytam érte a belgiumi futamot, úgy jövőre is biztos helye van a Keszthely Triathlonnak a versenynaptáramban! Ezt mindenkinek látnia kell egyszer, mert még egy ilyen komoly verseny nincs Magyarországon! Nagyon köszönöm a szervezőknek, hogy így kiállnak az értékrendjükért és, hogy mindent megtesznek a versenyzőkért! Tényleg fantasztikusak!

Néhány könnyedebb edzés után újra belecsaptunk a komoly munkába, visszatérek az én terepemre, hiszen jelenleg is már Svájcban vagyok, az előttem álló mindkét hétvégén kiemelt kategóriás XTERRA World Tour futam vár rám. Következik az XTERRA Switzerland!

Fotók : Vanik Zoltán, Sóki Tamás, Szántó Áron, Karancsi Rudolf

You must be logged in to post a comment.