Posted by balazs On July - 7 - 2017 0 Comment

Meglehetősen eseménydús napok állnak mögöttem. Az elmúlt két hétvégén két kiemelt kategóriás XTERRA World Tour futamot is rendeztek. A keszthelyi középtáv után abszolút bizakodó voltam. Maga a verseny is nagyon jól sikerült és ami még fontosabb a későbbiekre nézve, hogy nem rogytam meg. Nem okozott gondot egy pihenőnap után folytatni a munkát és edzeni keményen. Jól mentek az edzések, jók voltak a lábaim. Egyedül az úszásnál éreztem, hogy gyorsító edzések híján kezdek picit lassulni. Svájcba kiérve kellemesen csalódtam, az időjárás már már túl jó is volt. Mondhatni szokatlan volt ez a meleg hegyekkel körülvéve, 1000 méter felett. A szervezők mind a kerékpáros mind futópálya tervezésekor visszatértek a két évvel ezelőttihez. Ez nekem kedvezett, azon a versenyen megfázással küszködve ezüstérmes lettem, épphogy lemaradva a győzelemről. Nos a megfázást idén ugyanúgy sikerült összeszednem… A formát továbbra is jónak éreztem, a szállásunk is fantasztikus volt.

Egy kedves barátunknál, versenytársunknál Kevin Gobi-nál vendégeskedtünk. Gyönyörű helyen lakik és mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. Ezúton is szeretném megköszönni neki, remélem egyszer tudom majd viszonozni neki! Egyszóval, adott volt minden a jó szerepléshez, de sajnos nem sikerült. Egyszerűen nem ment, már az úszás is nyögvenyelős volt. Az igazán erőpályának számító kerékpározáson még úgy ahogy tartottam magam. De amit úszáson összeszedtem hátrányt ezúttal nem tudtam behozni. Futáson pedig teljesen elfogytam. Végül 6. helyen értem célba, mérhetetlenül csalódottan. Egy jobb helyezéssel, egy dobogós eredménnyel bebiztosíthattam volna az European Tour összetettet, de sajnos az új pontszámítás miatt elúszni látszik… :-(

Svájci verseny után másnap utaztam is át a következő verseny helyszínére. Az XTERRA France a World Tour sorozat legrégebbi, legnagyobb létszámú és egyben legnehezebb versenye.A hét elején még nagyon jó időnk volt, de ahogy figyelgettem az előrejelzést, vészes híreket kaptam. Ez a pálya száraz, ideális időben is óriási kihívás, sárban, hidegben pedig igazi túlélőverseny. Az előrejelzés szerint 10 fok, és szüntelen eső várható, nem csak a verseny napjára, hanem a hátra lévő napokra is… Nem beszélve az óriási tömegről. Jellemzően már év elején elfogynak a rajthelyek erre a versenyre, idén február elején lehetett utolsónak regisztrálni! Délelőtt 1000 fős létszámmal elrajtolt a sprint táv mezőnye. Borítékolható volt, hogy mire mi sorra kerülünk, addigra teljesen szét lesz járva a pálya.


A versenyt megelőző kötelező procedúrák, interjúk, briefing, minden lement. Készen állt minden! Délután kettőkor rajtoltunk, egyben az egész mezőny… Itt nincs semmi kiváltsága a PRO versenyzőknek, vagyis nem kapunk egy perc, vagy éppen 50 méter előnyt az amatőr indulókhoz képest! Egyszerre több mint 1000 ember kezdte meg az úszást. Ennyi ember között az első pár-száz méteren konkrétan az életemért küzdök. Hol lenyomnak a víz alá, hol lerúgják az emberről az úszó szemüveget, hol orrba rúgják… Ezek sajnos benne vannak a pakliban és már már meg sem lepődök. Agresszívnak kell lenni, nem szabad megilletődni egy kis bunyótól! :-)

Igyekeztem szaporázni, mert tudtam, ha túl nagy bolyban érek partot, akkor a kerékpáros szakasz első hosszú emelkedőjén nagyon be fogunk tömörülni. Harmadik helyen kezdtem el bringázni, és az első hosszú meredek mászáson utol is értem az első két lányt. Kicsit magam is meglepődtem, mert úszás után sosem vagyok túl gyors eleinte, de most nagyon hamar megvoltak.

Az angol lány leszakadt rólunk, így miután a későbbi győztes, német lány visszazárkózott rám, egy ideig együtt haladtunk. Aztán az egyik egynyomos gyökeres részen épp férfi versenyzőket előztünk, amikor kicsit beragadtam közéjük. Ekkor az ellenfelem hihetetlen mód eltűnt a látómezőmből. Nem tudom, hogy csinálta, de egy szempillantás alatt eltűnt. Egész addig úgy éreztem, az emelkedőkön erősebb vagyok és le fogom tudni szakítani. A kör vége felé még bizakodtam, hogy utol fogom érni, de az féltávnál már olyan nagy különbséget mondtak be, hogy nem akartam elhinni. Hát, gondoltam ez nem lehet… Ezen a ponton újra elkezdett szakadni az eső és teljesen járhatatlan lett a pálya. A gyökerek rettenetesen csúsztak. A kör végén lévő épített fa akadály jégpályává változott. Estek keltek előttem rajta az emberek. Alattam is össze vissza ment a bicaj, és rettenetes hangokat kezdett el kiadni magából. Innentől tudtam, vigyáznom kell, feladom az értelmetlen üldözést és a pozícióm megtartása lett innentől a cél.



A futáson bevetettem az új “swimrun” cipőmet. Nagy előnye, hogy nem szívja meg magát vízzel. Ezen a pályán, ahol árkon-bokron keresztül, patakból patakba futkározunk gondoltam jól fog jönni. Hát még ilyen szörnyű, esős körülmények között. A depóba mondták, hogy közeledik rám a 3. és 4. helyezett is, de szerencsére, a bringán az utolsó lejtőkön annyira óvatosan kellett jönnöm, hogy egész friss maradtam. Az első néhány száz méter nehézkesebb volt, de aztán kezdtem jobban lenni. Kicsit több mint 4 óra sárdagasztás után végül a 2. helyen értem célba! Ezzel az eddigi legjobb eredményem tudtam elérni a franciaországi World Tour futamon.



Boldog vagyok és megkönnyebbült, hogy sikerült ezüstérmet szereznem ezen a helyszínen. Megkönnyebbült a jövőre nézve. Így most már tudok bízni abban, hogy a svájci hétvégén csak egy nagyon rossz napot fogtam ki, de alapvetően nincs probléma.  Ami az XTERRA European Tour összetettet illeti, sajnos eljött a szezonnak az a pontja, amikor el kell, hogy engedjem. Az év elején mikor kiadták az új pontszámítási rendszert, miszerint minden pont számít, már tudtam, hogy nem lesz esélyem, de hát azért az ember mindig bizakodik… A következő két futamra, az olasz és a norvég futamra ugyanis nem tudok elutazni. Továbbá még négy versenyhétvége lesz a sorozatban, ami számomra is elérhető, így már sajnos akkor sem lesz esélyem a European Tour bajnoki címem megvédésére ha azt a 4 futamot mind megnyerem.

Most hétvégén újra itthon versenyzem, kikapcsolódásképp a Duna Maratonon állok rajthoz!



Fotók : Carel du Plessis

You must be logged in to post a comment.