Posted by balazs On July - 11 - 2017 0 Comment

Különösen nem készültem a Duna Maratonra, mert az elmúlt két hétvége versenyzés nélkül telt. Kicsit tudtam pihenni is, na persze nem a szó legszorosabb értelmében, hiszen több, igen hosszú edzést is végeztem sok-sok szinttel,készülve a Transalpra. A szombati nap is pihizéssel telt illetve kis átmozgató edzésre mentünk el Vas Péter és Vas Barni társaságában egy kis dunai pancsizással egybekötve. Verseny napján a csapatsátornál jó volt látni hogy milyen sokan is indulunk a Merida Maraton Team Cst csapatból!!! Kis bemelegítés, Petivel átgurultunk a hídon Szlovákiába.

Rajt után az aszfaltos részen ment a helyezkedés, hiszen itt voltak a középtávos versenyzők is, aminek én örültem. Az élboly mögött fordultam be a terepes szakaszra, rázatóra. Igazából csak egy vetélytársam volt előttem őt figyeltem. Később jött az egy nyomsávos erdei rész,néhol igen figyelős sodrós kanyarokkal. Kb a 2.-3. ilyen kanyarnál már csak annyit láttam hogy m2-es ellenfelem feláll a földről mert kicsúszott. Innentől kezdve már végig én mentem elől a kategóriámban, körülöttem középtávos versenyzőkkel. Nagyjából 8-an lehettünk férfiak illetve a Középtáv későbbi női győztese Poór Brigitta (kemény vagy jól toltad) hihetetlenül jó tempót ment, konkrétan a hosszú dózerúton ő vitte a tempót. Mi öregek, Berkes Jani-val mögötte, a fiatalok meg csak utaztak rajtunk. Nem sok hiányzott hogy szóljak nekik, srácok nem kellene leváltani azt a hölgyet elől??!!!

Szóval a taktikám, hogy szépen elbolyozok a középtávosokkal jól működött, a gyors dózerutakon néhol nagyon kellett figyelni a kövekre és a kisodródásra, sajnos egy csúnya bukás is volt ezen a részen. A sípályát szépen kitekertem, tetőn kaptam is a kulacsomat, majd tovább. Szép lassan el is telt a kör. Mehettem ki a következő kis körre, itt már egyedül maradtam, de erre számítottam is!!! Ettől függetlenül sikerült erős tempóban haladni, szerencsére a nyílt részeken nem volt az a brutál meleg, mint 2 éve mikor 42 fokot is mutatott a Polar… Szerencsére senki nem tartott fel, így a gyors lejtőket nagyon élveztem! Végül az  abszolút 10.helyen gurultam be a célba, m2-ben pedig az első helyen. Igazából el sem fáradtam annyira :-) Aminek viszont még nagyon örültem, hogy Peti barátom végre mikor célba ért, mosolyogva újságolta hogy milyen jól ment neki is a versenyzés, ez már jó jel, főleg úgy, hogy a térde még most sincs rendben .A Merida Big Nine most is szépen tette a dolgát, a guminyomást nagyon jól sikerült eltalálni, a sziklás részek nem rázták ki a vesekövemet :-) Az elkövetkező napok a pihenésről és kis edzésről fognak szólni, majd jöjjön az amit már  nagyon várok a Transalp!! 16.-án RAJT!!!

Fotók : Bak Ferenc, Máhr Attila

You must be logged in to post a comment.