Posted by balazs On September - 19 - 2017 0 Comment

Az utolsó futam… Ahogy tavaly, úgy idén is Dániában rendezték az utolsó XTERRA European Tour futamot. Ezúttal azonban szintet léptek a szervezők, egyben XTERRA Európa-bajnokság is volt a mostani! A szervezők ezúttal is kitettek magukért, fantasztikus munkát végeztek. Külön kisbuszt béreltek nekünk a reptéren amivel aztán eljuthattunk Mons Klint-re, a verseny helyszínére. Ezúttal is megkaptunk egy komplett házikót szállásnak, annyi különbséggel, hogy most az angol lánnyal, Louise-al és két fiatal francia sráccal voltunk összezárva. Szerencsére nem volt probléma, rengeteget nevettünk. Szükségem is volt egy kis kikapcsolódásra, a Budapestman olimpiai távú országos bajnokság óriási csalódás volt számomra. Szerettem volna nagyon jól menni és bizonyítani, de sajnos nem sikerült. Ugyan tisztában voltam vele, hogy a lengyel és a német XTERRA futam után nem túl jó ötlet zsinórban harmadik hétvégén is gyakorlatilag tönkre tenni magam, főleg nem a szezon egyik legfontosabb versenye előtt. De úgy voltam vele, hogy megpróbálom, hiszen nem bojozósra írták ki a versenyt, ami kedvezhet nekem. Sajnos azonban túl nagy fáradtság volt rajtam, rögtön az úszás megkezdésekor éreztem, hogy ez nem fog menni. Végül a 4. helyen zártam, amivel talán mondanom sem kell, nem vagyok elégedett.

A dániai futamra ezúttal is csütörtökön érkeztem. Mivel a szervezők ezúttal két naposra alakították a versenyt, vagyis szombaton mi, a pro versenyzők rajtoltunk, vasárnap pedig az amatőrök, ezért volt bennem egy kis aggodalom, hogy lesz e időm mindenre. Ilyenkor nagyon feszített a tempó, sajtótájékoztatók, briefing, forgatások, fotózások. Közben persze a pályát is meg kell ismerni és úgy éreztem pihennem sem ártana, mert nagyon viseltesnek éreztem magam így a szezon végéhez közeledve.

Ugyan az előzetes előrejelzések idén is esőt és hideget mutattak, ami miatt a sarazós gumikat tettünk fel a bringára és cipővel is csúszós körülményekre készültem. Végül szerencsénk volt, ugyan most sem volt túl meleg, de legalább az eső nem esett és a nap is szépen sütött. Versenyző vagyok, így úgy álltam a startvonalhoz ezúttal is, hogy nyernem kell. :-) A cseh lánnyal való rivalizálással igyekeztem most sem foglalkozni. Azért buzgón kiszámolták, hogy így egy versenyhátránnyal ha megnyerem a versenyt és Helena 6. lesz akkor én nyerem meg a European Tour összetetettet. Ezt abszolút irreálisnak gondoltam, így úgy voltam vele, lesz ami lesz, én megteszek majd mindent.

Az úszás katasztrófa volt. A francia verseny óta, vagyis július eleje óta nem úsztam neoprénben. Egyszerűen nem találtam magam, most valamiért mindenhol kényelmetlen volt. A hatalmas hullámok plusz még rátettek egy lapáttal. Nem is sikerült kizökkennem ebből az állapotból, az osztrák lánnyal együtt értem partot. A depóba felvezető út itt a leghosszabb. 497 lépcsőfokot kell leküzdenünk mire felérünk a váltózónába. Felfutás közben lehámoztam magamról a neoprént és a bringás kesztyűm is felvettem. Emiatt fél perccel előbb ért fel Carina, így a harmadik helyen kezdtem meg a kerékpározást.

Eleinte nehézkesen ment, nem találtam a ritmust. Ennek ellenére az első kör végén befogtam az osztrák lányt, aki próbált tapadni rám, de aztán csak leszakadt. Ezután már csak az angol lány volt előttem. Tudtam, hogy egy ilyen erőpályán nagyon meg kell nyomnom, hogy felérjek rá. A harmadik kör végére sikerült is látótávolságon belülre kerülnöm, de elkerülni már nem tudtam. Az utolsó körben próbáltam picit szusszanni, hogy a futáson nagyon gyorsan eltudjam majd dönteni a kettőnk közti helyezések sorsát.

Néhány száz métert követően már én voltam elől és végre a verseny során először, kezdtem jól érezni magam. Ugyan a depóba futás alkalmával már jól ismert lépcsősor a futópályában is benne volt, és ezúttal is megrogyasztott, de összességében jó tempóban haladtam. A legjobb futóidőt sikerült produkálnom és nyertem!!! A cél felé haladva, el sem akartam hinni, hogy sikerült. Fantasztikus volt. A 6. győzelmem a szezonban! Már csak egy nyitott kérdés maradt, a European Tour sorsa. Helena végül 5. helyen zárt, én pedig mindössze két ponttal elmaradva a második helyen zártam az összetettet. Ezzel a sorozat több mint 20 éves történetében a legizgalmasabb, legszorosabb végjátékát zártuk le.

A versenytársaimtól úgy búcsúztam el, hogy jövőre találkozunk. Ekkor még a Hawaii indulásom óriási kérdőjel volt és csupán halvány reménysugár. De most már kijelenthetem, minden lefixálódott, szállás, repjegy megvan, 2011 után ismét utazom Maui-ra az XTERRA Világbajnokságra! :-)

Fotók : Carel du Plessis, Rob Sharp, Rebel Media House

Videó a szombati PRO futamról:

You must be logged in to post a comment.