Posted by balazs On May - 7 - 2018 0 Comment

Tavalyi szezonban már a csapat fele tudta, hogy idén új bringával vágok neki a szezonnak, számomra csak a novemberben tartott születésnapomon derült erre fény! 2012-ben a Kedvesemtől kaptam a „fehér csoda”-ként emlegetett kerékpáromat is, most megint meglepett: már nagyobb kerékmérettel, amire annak idején is nagyon vágytam. Ezúttal egy MERIDA BIG NINE XT-vel!

A BikeFun Kft. jóvoltából ősszel már tesztelhettem ezt a bringát, akkor még nem sejtve, hogy 2018-ban ezzel fogok versenyezni! :D Jól átvertetek! ; ) Síbalesetből adódó sérülés, majd hosszan elhúzódó légúti betegség miatt a montis edzések gyakorlatilag teljesen kimaradtak, így két rövid bringázás után beneveztem a Zselic Maratonra, gondolván, hogy majd jó lesz edzésnek, ismerkedésnek.

A verseny előtti napon leutaztunk Kaposvárra, hogy szervezzünk magunknak egy kis csapatépítést. Ez annyira jól sikerült, hogy majdnem halálra ettük magunkat! :D Egész éjjel a teli gyomorral küzdvén nem sokat sikerült pihennem, de ez sem tántorított el a rajthoz állástól.

Csodálatos helyszínen, nagyon jó hangulatban telt a készülődés, rajthoz állás, s az esélytelenek nyugalmával álltam be (mint mindig) szinte leghátulra, hogy ne tartsak fel senkit. Ez természetesen a rajt utáni első másodpercben már nagyon zavart, azonnal próbáltam helyezkedni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem fog menni. Egész héten hulla fáradt voltam, ez a hét végére csak kicsúcsosodott. A verseny első negyven percében komolyan elgondolkoztam, hogy fel kellene adnom, mert nem ér annyit az egész, hogy végig szenvedjem. Két dolog kárpótolt, a csodálatos, meseszép táj -ahol azelőtt még sosem jártam-, és a kerékpárom. Negyven perc után, amikorra a lábaim már annyira fájtak, hogy gyakorlatilag úgy éreztem, nem is igazán tudnék leszállni a bringáról, átgondoltam a sorsom: Motivált, hogy a Kedvesem nem sokkal mögöttem, nulla felkészüléssel elindult rövidtávon, mindenféle nyavalygás és vacillálás nélkül;

Fördős Panni előttem szintén -a betegségéből adódó- harcát vívja, hogy lehet az, hogy én óriási önsajnálatba kezdek egy 50 km-es távtól; Petrovits-Juhász Timi félmaratont fut már egy órája és tuti hogy nem siránkozik, hogy abbahagyná…. Úgy voltam vele, ha utolsóként is érek be, akkor is végig tekerem. Az órámat inkább nem néztem, hogy ne idegesítsem magam.

Nagyon szép környéken, remek, változatos útvonallal készültek a szervezők. Nem túl hosszú, de annál meredekebb mászások és szuper, gyors lejtők jellemezték a pályát. Nagyon meg kellett fontolni, mikor eszik vagy iszik az ember, mert nem voltak hosszú, pihenős részek, ezt kicsit el is szúrtam, mert a verseny háromnegyedénél azt hiszem valamit rosszul ütemeztem, aminek következményeként szörnyen görcsölt a gyomrom.


A rajt-cél terület közelében nekünk, középtávosoknak kétszer kellett másznunk egy brutál meredek szakaszt, amit nemes egyszerűséggel „siratófal”-ként emlegettünk. :D Ezt elsőre vigyorogva, de másodjára is mosolyogva tekertem ki a csúcsszuper BigNine-ommal, ami bombabiztos kapaszkodást tett lehetővé. Beszarás, hogy milyen különbség a 26” után! Jeeeee! Ebben a második mászásban erőt adott Laca is, aki már beért a rövid távú köréből, s bíztatott, hogy tartsak ki. Zombi üzemmódban, magamról nem sokat tudva már, de csak sikerült beevickélnem a célba, akkor még nem sejtve, hogy milyen eredménnyel.
A kötelező levezetés és annál kötelezőbb bandázás, élménybeszámolók után gratulált Bartos Juci a dobogós helyért, amit valami óriási félreértésnek tituláltam. Nyilván rosszul hallotta, mert ezt teljesen kizártnak tartottam.

Vidáman eszegettem a gulyásomat, amikor még mindig fogalmam nem volt sem az időmről, sem a helyezésemről. Hihetetlen volt, hogy tényleg a dobogó 3. fokára szólítottak, annál hihetetlenebb, hogy abszolút kategóriában is 3. lettem. Igaz szörnyen sokkal lemaradva Lia és Panni után, de így is rendkívül örültem, megtisztelő volt Panniék mellett állni, nagyon motiválónak találtam így indítani az MTB szezont.
Köszönöm a Csapattársaimnak és Putzer Alexnek a bíztatást, Alex Dórájának a frissítést, szurkolást, Takács Zolinak a szintrajzotJ, a Hi5-nak a táplálékot, BikeFun-nak a csodaszép bringám, és mindent, amiben versenyzem, Lacának, hogy mindig hisz bennem (helyettem isJ), Mikusznak, hogy szintén hisz bennem és támogat. Végül köszönöm a Zselic Maraton szervezőinek a jó hangulatú versenyzési lehetőséget, a fotókat Máhr Attilának és BigFoot Tominak.

Gratulálok a Csapattársaknak a jó szereplésért!

Nóra

You must be logged in to post a comment.