Posted by balazs On May - 25 - 2018 0 Comment
Amikor már majdnem….

A Bakony Maraton az egyik kedvenc pályám. Nagyon élvezetes, vannak benne kihívások, technikás részek, nem unalmas. Sajnos a felkészülést nehezítette, hogy Balaton után 2 nappal lebetegedtem, antibiotikum, 1 hét ágyban és azóta sem sikerült meggyógyulni, ezért nagyon nehéz döntés volt, hogy elinduljak-e egyáltalán rajta, kockáztatva, hogy esetleg még ennél hosszabb ideig is eltarthat a betegség. De hát hajtott ez a szuper pálya és persze a Magyar Kupasorozathoz szerezhető pontok is. Megbeszéltük az edzőmmel, hogy elindulok, de nem hajtom túl magam, hogy ne essek vissza. A cél, hogy beérjek és minél előbb meggyógyuljak. Csütörtök- pénteken már kicsit talán jobban éreztem magam és bizakodó voltam. Szombaton viszont, mint aki 3 napja nem aludt úgy ébredtem, és ezt szépen tükrözte a reggeli HRV mérésem is. Még az autóban is gondolkoztam rajta újra, hogy nekivágjak-e így. De megékeztünk és elöntött a hangulat és a sok barát, aki ott várt. Az idei évben változtak a szabályok a beszólítást illetően, a vértes maratonon nem indultam, így itt most nem hívtak be első sorba, ami igazából most levett egy terhet a vállamról. Nórival elmentünk melegíteni a rajt előtt 40 perccel. Elindultunk a pálya első szakaszán és nekivágtunk a kőris-hegynek. Nem igazán ment fel a pulzusom, de ami igazán nem stimmelt az az izom. Az elmúlt 3 hétben 2x tudtam elmenni edzeni és az antibiotikum is rendesen megtette a hatását, fájtak az izmaim. Rajt előtt 10 perccel beálltunk, szinte a mezőny végére Nórival és a csapattársakkal. Ádám kiabált, megszólalt a 'Fire' és elindultunk. Nagyon jó és nyugis rajt volt, nem volt a megszokott acsarkodás, amit a mezőny elején tapasztalok. A főútra kifordulva Nórival ketten maradtunk a hatalmas szembe szélben, érezhetően lassította a haladásunkat,

majd befordultunk és elindultunk felfelé. Nagyon jó emelkedő volt a tetejéig. Tekerhető, küzdős, de élvezhető, ami a tetején majd elégedettséget fog okozni. Mezőny elejéről indult Láng Linda, úgy sejtettem, hogy Lia is előttem van és még 2 master1-es lányt gondoltam magam elé. Felfelé befelé fordultam, csak magamra figyeltem,tekertem és élveztem, hogy végre erdőben vagyok és végre a MERIDA XT vázammal is barátkozhatok újra. Nagyon élvezetes emelkedő volt. A hegyen átbukva elindultunk lefelé. Ez az egyik kedvenc részem. Gyors lefelé, technikás részekkel, szép erdőben, kis ösvényen. Itt szinte egyedül mentem végig és vártam, hogy Nóri megérkezzen(erre sajnos még várnom kellett kb 15 km-t). Innentől elég sokat mentem egyedül 1-2 fiúval találkoztam menet közben.A cuha patak völgye volt a következő pont amire nagyon vártam. Tavaly is hatalmas élmény volt átgázolni többször is a patakon. Most nem lehetett akkora tempóval menni a heti sok esőzés miatt elég magas volt a vízállása, csurom víz is lettem, tocsogtam a cipőben rendesen.A patak után egy kisebb emelkedővel kellett megküzdeni, majd egy lejtőn be is ért Nóri. Nagyon örültem Neki, végre! Gyorsan megbeszéltük kivel mi történt az elmúlt 25 km alatt, megbeszéltük, hogy körülbelül hol állhatunk a mezőnyben és innentől együtt tudtunk menni.

A második kőris-hegy mászása ismét küzdelmes volt. Tavalyi évhez képest idén egyhosszú dózerúton kellett felmenni. Felértünk, és a frissítőponton Andi és Viki szurkolt Nekünk, ami nagyon jó volt, végre barátokat látni… :) A hosszú dózer-utas lefelé után kifordultunk az aszfaltra, itt kellett menni egy rövid ideig, majd újabb frissítő pont volt, ahol Laca és Brigi vártak. Pár szót váltottunk, ittunk és elindultunk egy kemény mászásnak. Itt az emelkedőnél Zoli várt(aki rövid távon indult és már beérkezett azóta a célba 7.helyen, Átöltözött és elénk jött). Miközben mindent beleadva tekertünk a meredek emelkedőn, megkaptuk a szükséges információkat, hogy mi vár ránk még, mennyire csúszik a pálya, mennyi km van hátra, hol kell figyelnünk. A körülbelül 1,5 km-es meredek szakasz után egy dózerúton másztunk tovább, ahonnan nagyon szép a kilátás, de itt már megfelelően fáradtak voltunk. Még géleztünk egyet és szépen haladtunk felfelé, majd a végén egy rövid emelkedőn legurulva, kicsi aszfalt után értünk be a célba, közösen áthaladva. Nagy élmény volt, mert régóta vágytunk rá, hogy együtt menjünk egy versenyen és együtt érjünk célba, de eddig sosem volt rá lehetőségünk (kivéve Balaton maratonon, de az egy másik történet::)

Mikor beérkeztünk mondta Ádám, hogy 3. helyen érkeztem célba, ami nagy meglepetés volt, hiszen teljesen máshogy kalkuláltunk útközben, mindenesetre ez a 3. helyezett pont ugyan úgy jár Nórinak, ha nem jobban mint Nekem. Az új kerékpárom nagyon jól teljesített. Komfortos a geometriája és eszméletlenül megy le és felfelé is, le sem akarom tenni és nagyon várom, hogy újra erőm teljében versenyezhessek vele.

You must be logged in to post a comment.