Posted by balazs On July - 12 - 2018 0 Comment

Első dobogós élményem pontszerző versenyen!

Vasárnap került megrendezésre a Top Maraton sorozat második állomása, a Duna Maraton. Előző évhez képest számomra sokkal érdekesebb, változatosabb pályának tűnt. A terepviszonyok abszolút elfogadhatóak voltak, száraz, poros, haladós talaj várt minket a Pilisben.  Rövid bemelegítés után, a szokásos szöszmötölésemet követően már csak kapkodással jutottam a beszólítottak zónájába, Laca nagy rohanva a bokámra tett egy jeladót, közölte, hogy rajtam kell, hogy legyen, mert a rendezők ezt mondták, de igazából azt sem tudtam, mi célt szolgál…. Verseny közben állt össze, hogy ezzel nyomon tudnak követni majd, akár facebookon keresztül is… mint kiderült nem indították el, vagy valami probléma lehetett vele, mert Laca próbált lekérdezni és nem találták a jeladóm helyzetét!

A felvezető autó hosszan és lassan vezette ki a mezőnyt a városból. Az előző versenyhez képest, most végig elől tudtam maradni. A lassú rajtot követően leszakadtam az elejéről, folytattam a saját, még tűrhető tempómban. A korábbi sérülések okozta gerinc és térdfájdalmak jelentősen befolyásolták a teljesítményem, borzalmas kínokat éltem át már az első 10 km után. 20 km-nél Zonkó Feri állt be mögém, aki végül a célig kísért.
A rajt után néhány kilométerrel, mint mindig, nagyjából el is dőlt a lányok pozíciója. Nem igazán ismerem meg a Master1-es lányokat, nem is tudtam, kik indulnak, egyedül Petrovits-Juhász Timiről tudtam, hogy valahol mögöttem van, mert őt sajnos nem szólították be előre. Annyit láttam csak, hogy az elején elmentek a csajok, és csak fél táv után kezdtem néhányat visszaelőzni. A terv az volt, hogy a szokásos 4., 5. helyet azért elérjem, úgy számoltam, hogy ez mindenféle felkészülés nélkül is talán megszerezhető.

Dobogókői sípályán idén is elvéreztem, mindenesetre annak ellenére, hogy idén szinte annyi szintet gyűjtöttem, amennyit versenyeken szedtem össze, a MERIDA BIG Nine sokkal tovább vitt, mint az előző évben. Többször vissza tudtam szállni rá és az egyenes szakaszokon probléma nélkül küzdöttem fel magam. A kanyarokban borzalmasan béna voltam, iszonyúan bosszantott a dolog. A sípálya tetején Laca és még jó néhány ismerős bátorított, ami némi lendületet adott a következő 30 km-hez.
Célba érkezésünk után derült fény, hogy 4 perccel lassabb voltam az előző évhez képest, de örültem, hogy egyáltalán végig tudtam csinálni. Nem is figyeltem a szpíkert, általában nem szoktam hallani, mit mond, Laca kiabált utánam, hogy megvan a 3. hely!

Alig tudtam elhinni! Fantasztikus érzés volt! Nem is mertem azonnal örülni, mert azt sejtettem, valami tévedés lehet ez.
Nem tévedés volt, a Duna Maratont két hellyel jobban zártam, mint tavaly, 6 perccel lemaradva a második helyezett Pataky Kittitől, s ezzel megszerezve az első dobogós helyem, pontszerző versenyen! Nagyon hálás vagyok Lacának a frissítésért és Zonkó Ferinek, hogy vele üthettem el az időt!
Külön köszönöm a Bikefun Hungary-nek, hogy MERIDA Big.Nine XT-n ülhetek, köszönöm a High5-nak a táplálék kiegészítőimet, és végül, de nem utolsó sorban Holló Bibinek a fáradságos munkáját, hogy nekünk a verseny előtt és után is jó helyünk legyen a MERIDA sátor alatt!

Csapattársaimnak pedig gratulálok a jó eredményeikhez!

Üdvözlet mindenkinek, Nóra

Fotók : Máhr Attila

You must be logged in to post a comment.