Posted by balazs On August - 6 - 2018 0 Comment
Idén a bronzérmet hozta el a Merida Maraton csapat Zánkáról! Ildi viszont ezüsttel zárta a 24 óra végét.

Ahogyan évek óta, így most is összejött a 6 fős brigád némi versenyzésre az idei 24 órás versenyre,Zánkára. Tavaly két csapat is indult Merida színekben, most visszatértünk a kedvenc kategóriánkhoz a vegyes elithez. A legfontosabb, hogy kell legalább 1 lány is a fiúk közé. Idén Viki lett a kiszemelt“áldozat”, és ahhoz képest, hogy nemrég került bringával terepre, szépen helytállt és aktívan rótta a köröket. A pályát idén jobban megváltoztatták, mint amit megszokhattunk. Kaptunk egy kicsit nehezebb lefelét, sodrós kanyarral és két 5 méteres “falat”, ami nem feltétlenül esett jól körönként.


Pénteken tábort vertünk, és Viktornak köszönhetően a pálya szélén helyezkedtünk el. Ez a legpraktikusabb, ha az ember képben akar lenni, hogy ki van a pályán és hányadik körét rója. Nem mellesleg, így tudunk verseny közben is kommunikálni, szurkolni. Táborverés után megnéztük a pályát, de ami utána jött, arra nem számítottunk. Pénteken éjjel nagyon durva vihar volt a Balatonon, a kopogó eső közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy milyen lesz a pálya reggelre. Szerencsére indokolatlan volt az aggódás, mert a deles rajtra tökéletes lett a pálya.


Kitaláltuk a megfelelő sorrendet, hogy ki-ki után jön. Viktor vállalta a könyöklős rajtszerepet, amit mindannyian örömmel vettünk. A terv az volt, hogy kb. 1 órát megy mindenki. 4db-os köröket róttunk a 3,9km-es pályán kb. 12-14 perces köridőkkel. (a legjobb 10 perc alattit ment, mi ezt meg sem közelítettük!!!)


Vikinek annyira nem feküdt a pálya, így ő kevesebb kört ment, Viktor kompenzálta a köreit, így biztosan elmondható, hogy ő tekerte a legtöbbet a pályán. Aztán jöttek a bajok. Valamikor este Beninek letört a váltófüle, de a “mi” Nórink addig rohangált, míg kerített egy megfelelőt. Kaptunk a szomszédból állványt, így minden megoldódott, nem számítottunk újabb galibára. Reggel aztán Zozinál lettek gyomorproblémák, így 5-en nyomtuk tovább. A verseny alatt szinte végig a harmadik helyen álltunk, nem sokkal elmaradva a második helyezett csapattól. 5-en is simán tartottuk azt az időt, ami a biztos bronzhoz kellett, így a végeredmény is ez maradt.


Ildi női szólóban indult életében először, ahol az ezüstérmet szerezte meg. Mi 6-an ámulva néztünk,hogy míg közülünk csak egy ember teker és a többi pihen, eszik, stb., addig Ildi folyamatosan hajt körbe-körbe, megállíthatatlanul. Nem cseréltünk volna vele.
Remélem jövőre újra nekifutunk ennek a jó kis bulinak.

You must be logged in to post a comment.